Számtalan olvasói levél érkezik hozzánk, hogy miért nem írunk használtautós teszteket. Abszolút jogos a kérdés, érthető a hiányérzet, hisz manapság bizony egy átlag magyar család bevételeit, és napi, havi kiadásait nézve új autó vásárlása szinte az álom kategóriába esik. Nem beszélve az igazán finom, jól felszerelt, tágasabb karosszériával megáldott, nagyvonalúan motorizált változatokról, melyek - nem kétség - még a hazai mérce szerint jómódúnak titulált honpolgároknak is komoly beruházást jelentenek.

Ráadásul a céges oldal sem dúskál manapság. A cégautós flották éppúgy nem szaporodnak és cserélődnek gombamód hazánkban, ahogy a magángarázsok lakói. Emiatt joggal tűnhet úgy számos olvasónknak, hogy kicsit struccpolitikát folytatva, a tömegek igényeire látszólag nem gondolva erőltetjük újautós tesztjeinket. Pedig higgyék el, ez közel sincs így. Elnézve szerkesztőségünk flottáját, mi is a korosabb autókat nyúzók széles táborát erősítjük, emiatt nem idegen tőlünk a használtpiac.

Higgyék el, mi is szeretjük őket, mi több, minket is érdekelnek a használtautók

A használttesztek margón kezelésének oka igazából egy fránya szóban rejlik, ami mindig ott lebeg tesztjeinkben. Ez a szó pedig az "objektivitás". Gondolják végig, mennyire torz, igazságtalan eredmények születhetnek a vallatásra fogott használtautó aktuális állapota, no meg az állapothoz vezető életút miatt. Kezdjük sorolni közösen, mennyi mindentől függ egy használtautó pillanatnyi állapota.

Nagyban befolyásolja a konkrét típus egzakt, tehát gyári jellemzőin, minőségén túl a tulajdonos, vagy tulajdonosok mentalitása, értékrendje, szokásai és fizetési hajlandósága. Nem kell ecsetelnem, mennyit jelent, ha egy használt autónak mindig szerető gazdája volt, aki vigyázott rá. A jármű esetleg még a zord időjárási körülményeknek sem volt kitéve, mert barátságos klímájú külföldi országból hozták be, vagy egész életét fűtött garázsban töltötte, de mondhatnám többek között az üzemanyagok és útminőség közti különbségeket is.

Ilyen körülmények között tartva torz eredményt kapunk tartósság terén

Mint ahogy evidencia az is, hogy nagyságrendekkel más képet mutat az a járgány, amelyik mindig megkapta az előírt karbantartásokat, hozzáértő kezek szerelték, és nem sajnálták jó minőségű pótalkatrészekkel végezni a cserét, vagyis a szervizelés minősége is rányomja az autó állapotára a bélyegét.

Visszatérve a „vigyázásra”, mint gumicsontszerű fogalomra, nem mindegy, hogy milyen feltételek mellett vigyáztak az adott autóra, hisz egy szinte kizárólag városban használt, sok elindulást, lassítást, utcai harcot, tülekedést, dugót és parkolást átélt autó ugyannyi idő, vagy beletett kilométer után nagyságrendekkel nagyobb igénybevételt kap, mint az a társa, amelyik nyugodt autópályás szolgálatot teljesített.

Lehet, hogy sok benne a kilométer, mégis megkímélt – a használattól is függ

Talán alegszemléletesebb eltérést mutathatják ebből a szempontból a terepjárók, melyek nagy része csak a „jó” minőségű hazai aszfaltot taposta, viszont vannak olyan társaik, amiket gyakran kivittek igazi terepre is és mostoha körülmények között tettek próbára. Fontos állapotjelző lehet a forgalom mellett a használat célja is – teljesen más nyűgökkel küzd egy olyan járgány, amit például főként egyedül használtak, mint az a jármű, amit nyüstölt az egész család, de elképesztő különbségek vannak céges és céges autók között is. Vagy ott vannak a sportautók, melyeknél nem szabad csodálkozni, hogy szét vannak hajtva, hisz e célból készültek.

Nem beszélve a „magát” visszatekert órával kellető portékáról, meg a másik nagy mumusról, a törött autókról, melyek sok esetben sajnos még szakszerű javítás után sem lesznek olyanok, mint a baleset előtt.

Ebből lesz a törésmentes, megkímélt használtautó

Az, hogy a használati tényező mennyit számít a használtautóknál, és mennyit nyomnak a latba a típus jellemzői mellett jól mutatják a sokszor semmitmondó, ám mégis sok pénzt érő hirdetéses jelzők is: „céges autó”, „hölgy tulajdonos”, „megkímélt, mert, öreg orvos, rendszeresenimádkozó, kolostorba zárt apácahasználta”, „garantált futásteljesítmény”, „fő elemet nem érintő apró sérüléssel”.

Minősített használtautó – kérdés, hogy ki, milyen szakértelemmel, szándékkal minősítette

A felsorolást napokig lehetne folytatni, és a rémtörténeteket is. Többek között ezek a használatbeli különbségek magyarázhatják a teljesen eltérő véleményeket azonos típusú automobilokról – valaki dicséri, míg mások egyenesen a roncstelepre kívánják ugyanazt az autót és az a furcsa, hogy mindegyik vélemény lehet igaz. Hogy miért?

Gurul – van, akinek csak ez a szempont

Nos, az eltérő életút mellett nem szabad megfeledkezni a közel sem egyforma igényekről, preferenciaindexekről sem. Valaki apróbb hibákat, hiányosságokat észre sem vesz, míg másoknak olyan elvárásaik vannak a használtautókkal szemben, ami csak újautónál elvárható, vagy azoknál sem.

Kinek jó, kinek nem – hogy hol az igazság, az jó kérdés

Örök gyöngyszem e témában a jól extrázott, finom és bonyolult elektronikától hemzsegő, ugyanakkor már korosodó, tehát a kis-, vagy helyesebben kisebb pénzű vásárlók számára is elérhető közelségbe kerülő prémium- és luxusautók piaca, mely gyakran dönti romba azon álmodozó tulajok költségvetését, akik elhiszik, hogy a luxusnak nincs ára.

Ők szidják később az elektronikával gazdagon átitatott járműveket, mondván hogy azok mennyire rosszak, közben feledve, hogy a bonyolult technikával törvényszerűen nő a hibalehetőségek száma, gyakorisága is – de ez nem az adott típus, és a tervezőmérnök, meg a gyár hibája, pusztán szimpla matematikai valószínűség és az igények kielégítésének örök harca.

Egyszerű technika, kevesebb hibalehetőség – mérlegelni kell

Aztán hány olyan jelenetet láttam már, mikor a tulaj azért ócsárolta városi kisautóját, mert nem fért bele a lapra szerelt kétajtós szekrény - feledve, hogy jószágát nem bútorszállításra tervezték, magyarul olyan dolgot várt el a gépezettől, ami nem volt jogos, mégis a márkát és a típust szidja minden fórumon.

Összegezve, az előbb említett kételyek, örök dilemmák fogalmazódnak meg bennünk, mikor használtautók minősítéséről, teszteléséről esik szó, mikor véleményt próbálunk formálni és értékelni. Ezért írunk ritkán használt járgányokról ilyen jelleggel, hisz az estek többségében nekünk is csak szubjektív véleményünk lehet, emiatt pedig nem szeretnénk másokhoz hasonlóan hamis szakértői palástban díszelegni. Azonban vannak kivételes esetek, amikor ismerjük nagyjából az adott tesztalany életét, tudjuk, hogy kik és milyen céllal használták, van információnk a szervizelés hátteréről és a használat jellegéről, esetleg le tudunk szűrni némi statisztikát egy nagyobb flotta járműveit vizsgálva, vagy netán teszteltük már az adott típust újkorában is.

Ennek az autónak ismerjük az előéletét, fogjunk is használtteszten vallatni

Az új autós tesztek mellett persze ne feledkezzünk el korosabb járművekről készített menetpróbáinkról sem, melyeket – ’kibekkelve’ a zord, és veteránautós szempontból tabu időszakot - idén is folytatunk a Kultmobil veteránkereskedés jóvoltából.

A veteránokról szóló irományainknál is joggal felvetődhet az objektivitás kérdése, ám nagy előnyük a tesztjeinkben, vagy sokkal helyesebben menetpróbáinkon szereplő öreg automobiloknak, hogy mindegyikük kifogástalan, gyári, vagy korhű állapotban van, erős túlzással újnak is tekinthetőek. Esetükben elsődleges cél inkább az adott korra jellemző autóipar hangulatának bemutatása, mintsem a rideg értékelés.

Veteránoknál ellágyul kőszívünk és sutba dobjuk a szigorú objektivitást

Akik megtiszteltek azzal, hogy idáig átrágták magukat a cikken, tudom, minden rossz szándékuk ellenére a következőn töprengnek: jó-jó, leírta a firkász, hogy miért nem foglalkoznak ilyen használtautós tesztekkel, de akkor mégis milyen tanácsot tudnak adni azoknak, akik használtautó vásárlásán törik a fejüket.

Első és legfontosabb paraméter az ár. Higgyük el, a piac általában nem hazudik. Amelyik típus jól tartja az árát, az az esetek többségében nem véletlen, persze hozzátéve, hogy az árat olykor befolyásolhatják, torzíthatják egyéb tényezők is. Elég, ha arra gondolunk, hogy egy nagyobb céges flotta megjelenése a piacon milyen drasztikusan tudja lejjebb vinni az árakat, vagy hány olyan típus van, amelyik már közel sem valós presztízséből él, míg a másik véglet annak ellenére sem tud kibújni saját árnyékából, hogy az élet őt igazolja megbízhatóság, használhatóság terén.

Ha a statisztikákat nézzük, nem mehetünk el a nagy számok törvénye mellett sem. Amelyik régebbi típusról az összes használtteszten, az összes fórumon szignifikánsan csak rosszat lehet hallani, annál a típusnál nem lövünk nagyon mellé, ha elhisszük, hogy kétes a minősége, ám ez még közel sem garancia se pro, se kontra.

De jó lenne, ha így át lehetne nézni egy használtautót

Magyarul, egy mindenki által dicsért típussal is könnyen melléfoghatunk, ha az rossz állapotú. Ezért használt autó vásárlásakor első körben érdemes átolvasni a régen, vagyis még új korában írt teszteket, majd tanulmányozni a fórumok, használttesztek irományait – azonban utóbbiakat sosem szabad készpénznek venni, sok esetben még mankónak sem – és rászánni egy kis költséget már a böngészésre is.

Nincs mese, el kell vinni egy általunk ismert, vagy ha nem is ismert, de megbízható szerelőhöz a szóba jöhető autót, aki át tudja vizsgálni, vagy más szóval releváns képet tud adni az adott autó jelenlegi állapotáról.

Ne a firkászoknak és a fórumozóknak higgyünk, hanem a hozzáértő szerelőknek

Kicsit el is siklottam a tanácsom első akkordján, hiszen olyan megnyugtató a tudat, hogy míg csak egy látszólag szűk, szerencsés réteget szolgálunk ki újautós próbáinkkal, ahogy öregszenek tesztjeink és a bennük vallatásra vont járgányok, úgy mi is egyre nagyobb fajsúllyal segíthetünk a használtautók iránt érdeklődőknek, ráadásul úgy, hogy hűek maradunk elveinkhez, persze lemondva a tartósság vizsgálatának kérdésköréről, viszont nem felülve a pillanatnyi állapot kétes hitelességének. Hisz’ ne feledjék, a kevés információnál csak egy rosszabb van, a sok hamis és megkérdőjelezhető!